Leírás
Egy literben 1000 mg-nál több az oldott alkotórész; a nátrium, a kálium, a hidrogén-karbonát-ion van túlsúlyban. Ezek közé tartozik elsősorban a bükkszéki Salvus-víz, valamint Balf, Fonyód forrásainak, továbbá a parádi Csevice és a szegedi Anna-forrás gyógyvize. (A balfi, a fonyódi és a parádi Csevice-források vize alkáli-hidrogén-karbonátos savanyú víz.) Az alkalikus vizek terápiás felhasználásában régóta jelentős helyet foglal el az ivókúra.
Az ásványvíz alkalikus tulajdonságai jól érvényesülnek a savkötőképességben, emiatt felhasználásuk első területe a savtúltengéses gyomorhurut, valamint a savtúltermeléssel járó gyomorbetegségek. Nem mindegy azonban, hogy mikor issza a beteg az ásványvizet. Étkezés közben fogyasztva ugyanis közömbösítő hatása csak rövid ideig tart, majd a táplálék hatására ismét fokozódik a savtermelés. Ha a beteg étkezés előtt fogyasztja az ásványvizet, akkor az üres gyomorból gyorsan a bélbe kerülő ásványvíz gátolja a gyomornedv-elválasztást. Állatkísérletekkel és emberen végzett vizsgálatokkal igazolták, hogy a táplálékkal együtt fogyasztott nátrium-hidrogén-karbonát után fokozódik a gyomorsavtermelés, az étkezés előtt 1 órával elfogyasztott nátrium-hidrogén-karbonát hatására viszont csökken. A savtúltengésben szenvedő betegek tehát éhgyomorra, illetve az egyes étkezések közti idő alatt fogyasszák a napi Salvus-víz mennyiségét (2–3 dl), több kis részletben, azaz néhány kortyot egy-egy alkalommal. A fekélybetegségek kezelésében is jó hatású a Salvus-kúra.
A Salvus-víz előnyösen befolyásolja az ún. diszpepsziás panaszokat is, főleg ha savtúltermeléssel kapcsolatosak (émelygés, hányinger, puffadás, teltségérzet, tompa gyomortáji nyomás), nem bizonyított azonban a hatása epeút-, epehúlyagmegbetegedés miatti tünetegyüttes befolyásolásában.
Kedvezőek az alkalikus gyógyvizek – nyálkaoldó tulajdonságuk miatt – a gyulladásos gyomor-bélrendszeri kórképek egy részében is, főleg a sok nyálkát termelő betegségekben.
Egyes megfigyelések amellett szólnak, hogy cukorbetegségben csökkent az inzulinigény alkalikus gyógyvíz fogyasztása esetén. Az alkalizáló hatás megmutatkozik a vizeletkiválasztó rendszerben a vizelet vegyhatásának alkalikus irányban való változásában; ez kedvező ugyan a húgysavas sók oldásához, de nemkívánatos a karbonát- és foszfátkövek kicsapódásának veszélye esetén. Nyálkaoldó tulajdonsága miatt kedvező az idült húgyúti gyulladásokban is, de ellenjavallt coli-baktérium okozta fertőzésben, mert e kórokozó szaporodásához az alkalikus vegyhatás kedvező feltételeket teremt.
Az alkalikus gyógyvizek felhasználhatók a savhiányos gyomorhurutok kezelésében is nyálkaoldó képességük, valamint a bennük levő szénsav savtermelést fokozó hatása miatt.
Egyes adatok azt bizonyítják, hogy a húgysav anyagcserét befolyásolva fokozzák a húgysavkiválasztást, emiatt kedvező gyógyhatásra lehet számítani köszvény ellen alkalmazva.
Nyálkaoldó tulajdonságuk miatt kerülnek az alkalikus gyógyvizek a hörgők idült megbetegedéseinek gyógykezelési lehetőségei közé. Idült hörghurutban 2–3 dl Salvus víz forró tejjel vagy langyos vízzel felhígítva, kisebb adagokban, több alkalomra elosztva megkönnyíti a köpetürítést, a gyulladásos váladék kiürülését.
Ellenjavallt a Salvus-víz coli-fertőzésben, foszfát- és karbonát-jellegű vesekövek esetén, valamint nátrium- és vízretencióval járó állapotokban.
